Négyéves kishúgomat először vittük

Négyéves kishúgomat először vittük templomi esküvőre. Szüleim a lelkére kötötték, hogy csendben ülje végig a szertartást, s ha mégis valami kérdése lenne, majd később megbeszéljük. Húgom bírta is egy darabig, tágra nyílt szemmel, de szó nélkül nézte az ifjú párt. Aztán mégis hangosan megkérdezte, amit mesék bűvöletében élő kis lelke diktált neki: – Hát a királyfinak miért nincs koronája?

A református templomban soha azelőtt nem tapasztalt visszafojtott nevetés hullámzott végig, amelyben maga a lelkész is részt vett.