Nyolcéves öcsémet, Richardot

Nyolcéves öcsémet, Richardot az egyik barátjához készültem elfuvarozni, és hétéves Greg öcsém is beült a kocsiba. Anyám ugyan részletesen elmagyarázta, hova kell mennünk, és azt utcát meg is találtuk, de arra már nem emlékeztünk pontosan, melyik ház az, a 40-es, 42-es vagy egy távolabbi. Richard kiszállt a a 42-es számú háznál, hogy közelebbről megnézze, aztán visszajött, és azt mondta, szerinte jó helyen járunk.

Greg a hátsó ülésről azt ajánlotta: – Ha mégse, akkor barátkozz össze velük, mi meg majd később érted jövünk.